Prompt

elme vasalt Állok a világ végén nyugodtan, mögöttem füstöl, előttem lila, egyedül attól tartok kissé, hogy az idegpályák rövid újrarendeződése közben ilyeneket mondok majd, mint leredukál meg összeegyesít. De legalább izgalmas a bomló tér, ahol annyira alacsony a perkolációs küszöbérték, hogy egy még meg sem született ember utolsó lélekzetvétele tornádóként süvít el mellettem visszafelé az időben, hogy nem sokkal korábban találkozzon a kiindulási pontommal. Bitek és otthonos geometriai alakzat